zsuki baszod, olyan sincs hogy krumpli
maradjunk abban, hogy mink magyarhonban, gecimód nem elsütőbillentyűt húzunk meg, akármennyiire is szeretnék a nemzetvédelmi egyetemesek, hanem ravaszt.
fordulj schmitt pálhoz, ő a magyarnyelvügyi illetékes. :)
a vendéglátóipari szakközépben egyest kapott érte a tanuló.
burgonya.
ne órüljünk meg teljesen. a nyelv arra való, hogy használjuk. haértedmiregondolok.
olyan nincs hogy ravasz.nemtudom, az en nezopontombol a ravasz ugyanolyan irtando rossz, mint amikor ujagirok a cruise missilet cirkaloraketanak forditja, holott nem is raketa. :D
Szilágyi N. Sándor szerint a mindenkori nyelvújítók és szakzsargonkreátorok ott baszták-basszák el, hogy gőzük sincs arról, hogy az ember agyában kétféle reprezentációkban képeződik le a világ. Egyrészt azóta a pár tízezer éve, amióta az ember beszél, vannak a fogalmi reprezentációk, ezek bonyolultak, elvontak, többlépcsős műveletsorokra képesek, kurva hasznosak, de lassúak, és rég kihaltunk volna, ha nem maradtak volna meg a több százmillió éves hangulati reprezentációk, vagyis a nyelv szimbolikus fele, az intuíció eszköztára, ami primitív, csak egylépéses műveletekre alkalmas, de nagyon gyors, és elsődleges. Ezért szarik a normális beszéd a mesterséges, agyonképzett, összetett terminusokra. Jó teszt pl. hogy utóbbiakat nem lehet becézni: a gyereknek bicaja, cangája van, kerékpárocskája soha, vagyis az a kétkerekű izé bicikli, és nem kerékpár, ezért krumpli és nem burgonya, ezért ravasz, és ha összeszarják maguk a tudákosok, akkor se lesz soha elsütőbillentyű.
